Sampon
Hajat mostam, és közben
azon tűnődtem, hogy
változtathatnám meg éltem,
például a hiúságomat a
helyén kellene kezelnem, és
hogy hol a helye meg más hülye
poénok nem segítenek rajtam,
ázott a hajam a sampon alatt, melyet
a doktornő adott a fejbőrömön évtizedek
óta viszkető kiütések ellen, önbizalmat
kellene szereznem, és elmondanom
naponta magamnak, hogy én is
ember vagyok, nem kevesebb, mint
más, csak szorongóbb. Szép
bucket list volt, sokáig
eresztettem a fejemre a
jó langyos vizet.
A hűség rondója
Hogy világított az a hát!
Csak ittam a terasz borát,
nem is ittam volna tovább,
mikor csak kigyúlt az a hát!
A forróvérű fröccs-sugárban
a bukaresti köldurában
ott előttem – és nem utánam! –
fénylett a buja fröccs-sugárban.
Én meg tudtam, hogy várnak otthon,
belül gyötört a rontom-bontom,
hogy megint mindenem elrontom,
de bántam is én, hogy van otthon!
Tetovált hát volt, vékony pántok
vontak a bőrre sötét sávot,
s alul a feszes fenék látszott:
ó, istenem, gyönyörű pántok!
A fröccsömet durván lenyeltem
a minden-gyötrő nyármelegben,
még csak egy pillantást vetettem
a hátra, aztán megint nyeltem,
és hűségesen hazamentem.
(Megjelent az Alföld 2024/11-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Láng Eszter munkája.)
Hozzászólások